AL ANDALUZ

            Hispánia az V. század közepén teljes egészében a nyugati gót és a vandál uralom alá került. A vandálok tovább vonultak Észak-Afrikába, a nyugati gótok maradtak. A félsziget a nagy kiterjedésű nyugati gót államhoz tartozott, amelyben megkezdődött a feudális viszonyok kialakulása. A nyugati gót nemesség hamar összeolvadt a félsziget déli és keleti részén élő hispániai-római nemességgel.

            A VII-VIII. század fordulóján viszonylag jelentős méretű fejlődés következett be a nyugati gót társadalomban mind a városiasodás, mind a mezőgazdaság területén. Ugyanakkor Hispánia egymással állandóan hadakozó, feudális kiskirályságokra osztott, ami gyengítette a térség katonai és politikai erejét.

            Ekkor adott I. Valid omajjád kalifa utasítást észak-afrikai helytartójának Músza Ibn Numeirnek a félsziget meghódítására. 711. július 19-én az arab-berber csapatok teljes győzelmet arattak a kétszeres erejű vízigót sereg felett.

Músza utódai, az andalúziai helytartók két célt tűztek ki maguk elé: mind nagyobb mértékben függetlenedni Damaszkusztól, és tovább folytatni a hódítást. Új fővárosuk az andalúziai Córdoba.

            Az omajjád Abd ar-Rahmán (756-788) 756. május 14-én legyőzi az akkori kormányzó csapatát és Córdoba emírjévé kiáltatja ki magát. 778-ban még meg kell ütköznie Nagy Károllyal (768-814), akit Zaragózánál megver.

            Ezután a béke időszaka következett, amely különleges helyet biztosított Andalúziának a muszlim civilizációban: a gazdaság, a társadalom és a művészetek fejlődésének időszakát.

            Abd ar-Rahmán és utódai alatt nagyarányú építkezések indulnak meg: A córdobai Nagymecsetet (Mezquita) 786-ban kezdték építeni és csak a X. században fejezték be. Ezen másfél évszázad alatt csodálatos alkotások jöttek létre, mint a granadai Alhambra, amelyet I. Mohamed (1233-1273) fejezett be négyszáz évvel később. Még hosszabb ideig épült a sevillai Alcázar és sok más mór építészeti emlék.

            Az arábiai, szíriai, berber és hispániai kultúra elemeiből a középkori Európa egyik legértékesebb kultúrája, a mór kultúra virágzott ki. Ezt az tette lehetővé, hogy bár Andalúzia elszakadt a kalifátustól, de az érintkezés soha nem szakadt meg az arab iszlám birodalom más részeivel: írók, kereskedők, iparosok százával telepedtek le az új hazában, hozták magukkal az arab, az iszlám kultúra több évszázados értékeit.

Andalúziából pedig az évente induló zarándoklatok vittek sok ezer muszlim hívőt az arab keletre, akik Bagdad, Damaszkusz, Medina, Kúfa, Bászra, Fusztát (Kairó) és más arab városokban tanultak, kereskedtek, éltek hosszabb ideig, vitték vissza mindazt az értéket, tudást, amelyet Andalúziában kifejlesztettek.

            A Córdobai Emirátusban (Kalifátusban) ismeretlen volt az erőszakos hittérítés, vallásüldözés.

            A muszlin-arab szokások - az udvariasság, a tisztálkodás, a nők tisztelete, a lovagiasság - mély nyomot hagyott a spanyol nép lelkületében.

            III. Abd ar-Rahmán állama az akkori Európa leggazdagabb országai közé tartozott. Córdoba, Sevilla, Granada hatalmas, gazdag városok voltak. II. Makam kalifa Córdobában huszonhét elemi iskolát alapított, ahol a szegényebb családok gyermekei ingyenes oktatásban részesültek.

            Andalúzia első neves filozófusa a zsidó vallású Salamon ibn Cabirol (1020-1057) akinek művét az „Élet forrásá”-t már 1150-ben latinra fordították, ez lett a keresztény skolasztika alapja.

            Hispánia északi részei, Kasztília és Aragónia a keresztények kezén marad. A keresztény Spanyol csapatok lépésről lépésre nyomultak előre, századok szívós harcával sikerült a reconquista (Spanyolország felszabadítása a mór uralom alól): 1118- Zaragóza, 1236- Córdoba, 1248- Sevilla, 1253- Murcia, 1263- Cadiz. 1491- Granada eleste után az egész országban elkezdődött a muszlimok erőszakos áttérítése és üldözése. A granadai királyság meghódítása, Kasztíliai I. Izabella és Aragóniai II. Ferdinánd házassága (az ún. Reyes Católicos: katolikus királyok), vallási türelmetlensége az iszlám uralom végét jelentette Spanyolországban. A két uralkodó 1457-től 1504-ig közösen uralkodott.